A Magyar Parazitológusok Társasága és a Magyar Zoonózis Társaság délelőtt 10.00 órai kezdettel tudományos rendezvényt tartott.
Az előadások összefoglalói
Kotlán Sándor Tudományos Emlékülés 2007. november 20-án Budapesten
Ebben az évben került sor a magyar parazitológusok és a magyar állatorvos társadalom nagy tekintélyű mestere, KOTLÁN SÁNDOR akadémikus születésének 120 éves, halálának 40 éves évfordulójára. Az évfordulóról a Magyar Parazitológusok Társasága és a SZIE Állatorvos-tudományi Kara november 20-án, Budapesten tartott Tudományos Emlékülésen emlékezett meg.
Az előadások összefoglalói
Emléktúra Kotlán Sándor szülőföldjére 2007. október 29-30.
Kotlán Sándor akadémikus, a modern magyar parazitológia alapjainak a megteremtője, a magyar állatorvos-tudomány kiemelkedő személyisége 120 éve született. Az évforduló alkalmából a Magyar Parazitológusok Társasága tizenöt fő részvételével emléktúrát szervezett Kotlán professzor szülőhelyére, a Kis-Kárpátok előterében fekvő Szomolányba (ma Smolenice, Szlovákia).
Az október 29-én reggel 8 órakor kezdődött túra első állomása Komáromban, a Marek József professzor emlékére felállított domborműnél volt, ahol dr. Nedeczky Árpád Komárom-Esztergom megyei igazgató főállatorvos üdvözölte az emléktúra résztvevőit. Itt találkoztunk a Nagyszombatról elébünk jött Molnár Gyula kollégával is, akinek a vendégszerető gondoskodása és életkorát (86 év) meghazudtoló aktivitása nagy segítségünkre volt mind az emléktúra előkészítésében, mind a lebonyolításában. Az ő vezetésével tette meg a kis gépkocsi-karaván az utat Nagyszombatig (ma Trnava), ahol magyar nyelvű idegenvezető segítségével ismerkedtünk meg a város nevezetességeivel. A városban ma is áll a XIII. században emelt várfal. A város híres erődítmény rendszerének a védelmében bízva a török elől 1543-ban ide menekült az esztergomi érsekség. Buda török kézre kerülése utáni fénykorában Nagyszombat a Magyar Királyság kulturális és vallási központjává vált, ahol 1635-től működött a Pázmány Péter által alapított, latin nyelvű jezsuita egyetem. Bár az egyetemet 1777-ben Mária Terézia Budára költöztette, a mintegy 60 000 lakosú város ma is pezsgő egyetemi élet színhelye. A város büszkesége a XIV. századtól kezdve épült Szent Miklós katedrális és a valamivel későbbi keresztelő Szent János katedrális. A város érseki főgimnáziumában érettségizett 1888-ban Marek József, 1900-ban Kodály Zoltán, 1905-ben pedig Kotlán Sándor. Kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy az emléktúra résztvevőinek egy csoportját hivatalában fogadta dr. Kvarda József, a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat magyar nemzetiségű alelnöke, akivel őszintén, baráti hangulatban beszélgettünk a két ország között feszültséget keltő, aktuális problémákról is.
A délutáni órákban érkeztünk a Nagyszombattól mintegy 20 km-re levő Szomolányba, ahol a néhai Pálffy József gróf családjának kastélya áll egy csodálatos őszi színekben pompázó park közepén. Ezt a kastélyt a Szlovák Tudományos Akadémia (SzTA) a második világháború vége óta tudományos rendezvényeknek nagyszerű otthont adó konferenciaközpontként üzemelteti. Itt közös vacsorán vettünk részt a Szlovák Parazitológusok Társaságának Kassáról jött képviselővel, dr. Pavol Dubinskýval, az SzTA Kassai Parazitológiai Intézetének igazgatójával és az intézet munkatársával, a magyar származású dr. Reiterová Katalinnal, továbbá dr. Valeria Letkovával, a Kassai Állatorvosi Egyetem Parazitológiai Tanszékének vezetőjével. A kitűnő vacsora utáni barátságos hangulatban többen felidézték a Kotlán professzorral kapcsolatos tanulságos és derűs történeteiket
Másnap, a közös reggeli után emlékeztünk meg a hely szülöttéről, Kotlán Sándorról. Rövid, vetített képes emlékbeszédben áttekintettem Kotlán professzor életútját és kimagasló munkásságát, majd a szlovák kollégák is elmondták üdvözlő szavaikat. A szlovák parazitológusok Kotlán professzor iránt érzett megbecsülése jutott kifejezésre abban is, hogy a jubileum alkalmából az ő érdemeit méltató cikk jelent meg a Slovenský Veterinársky Časopis (Szlovák Állatorvosok Lapja) ez évi 4. számában (a 269-270. oldalon).
Késő délelőtt látogattuk meg a három és félezer lakosú Szomolány Helytörténeti Múzeumát, ahol találkoztunk Pavol Zárecký úrral, a város polgármesterével. A Múzeum a település gazdag régészeti anyaga mellett elsősorban a hely nevezetes szülöttének, Štefan Baničnak, az ejtőernyő feltalálójának az emlékeit őrzi. Az 1887-ben itt született Kotlán Sándorra csak egy, a Szlovák Parazitológusok Társasága által 2002-ben elhelyezett márvány emléktábla emlékezteti a látogatót. Mostani látogatásunk alkalmul szolgált arra, hogy a Magyar Parazitológusok Társasága ajándékát, Kotlán professzor néhány kinagyított fényképét, dr. Farkas Róbert elnök úr átadja a város polgármesterének. Személyes ajándékként Kotlán Sándor német nyelvű Helminthologie című könyvének és a nemrég megjelent Kotlán-monográfiámnak egy-egy példányát adtam át a Múzeumnak. Ezek a relikviák segítik a helybelieket Kotlán Sándor emlékének méltóbb megőrzésében. A Kotlán családnak hajdan otthont adó épületet, ahol a Sándor nevű gyermek is megszületett, már lebontották.
Szomolány templomkertjében van eltemetve Kotlán professzor édesapja, Kotlán Ferenc, aki gróf Pálffy József megbecsült uradalmi állatorvosa volt. Felkerestük a sírhelyet, mécsest gyújtottunk és elhelyeztük a Magyar Parazitológusok Társasága koszorúját. A kastélyban elköltött közös ebéd után (a felszolgált borért dr. Reinhardt Miklós kötcsei kollégának tartozunk köszönettel) útnak indultunk hazafelé, de utunknak volt még egy emlékezetesen fontos állomása: meglátogattuk Vöröskő (Červený Kameñ) várát. Sokáig emlékezni fogunk a különböző korok stílusát a vár 24 termében bemutató rendkívül gazdag bútorgyűjteményre és a vár hatalmas, lenyűgöző pincerendszerére.
Úgy érezzük, hogy az emléktúrával hozzájárultunk ahhoz, hogy Kotlán Sándor emléke a szülőhelyén ne merüljön feledésbe; egyúttal jó szolgálatot tettünk a szlovák-magyar kapcsolatok ápolásának is. Utunk során mindenütt őszinte baráti fogadtatásban részesültünk. Köszönettel tartozunk a kassai kollégáknak, Kvarda József alelnöknek és Pavol Zárecký polgármesternek, a kastély barátságos személyzetének, nem utolsósorban pedig Molnár Gyula bátyánknak, aki végig velünk volt, és atyai szeretettel gondoskodott róla, hogy jó élményünk teljes legyen, és tervezett programunkat maradéktalanul megvalósíthassuk.
Dr. Kassai Tibor